Catoblepas

A Catoblepas  Id�sebb Plinius szerint nem messze a N�lus forr�svid�k�t�l, Eti�pia hat�r�n �l. �gy �r r�la a Historia Naturalis nyolcadik k�nyv�ben:

„K�zepes nagys�g�, lomha j�r�s� vad. Rendk�v�l s�lyos a feje, csak �ggyel-bajjal tudja cipelni, mindig a f�ldre g�rnyed. Ha nem �gy j�rna, elpuszt�tan� az eg�sz emberi nemet, mert aki megpillantja a szem�t, meghal.”

Catoblepas (καταβλέπω) g�r�g sz�, jelent�se „lefel� n�z�”. Cuvier szerint tal�n a gn� adhatta az �kori embereknek a sz�rnyeteg mintak�p�t. Alakja k�s�bb – b�r egyre ritk�bban – felt�nik m�s irodalmi m�vekben, �gy p�ld�ul a Szent Antal megk�s�rt�s�nek v�g�n is:

„K�v�r vagyok, szomor� �s bar�ts�gtalan, s �r�kk� azzal vagyok elfoglalva, hogy hasamon �rezzem az iszap meleg�t. Kopony�m oly s�lyos, hogy lehetetlen felemelnem. Csak lassacsk�n hengergetem magam k�r�l. Sz�m kit�tom, s nyelvemmel a leheletemt�l harmatos m�rges f�veket t�pkedem. Egyszer saj�t pat�mat ettem meg an�lk�l, hogy �szrevettem volna.

Antal, m�g senki sem l�tta a szemeimet, vagy aki l�tta, meghalt. Ha felnyitn�m szemh�jamat – r�zsasz�n �s duzzadt szemh�jamat –, nyomban meghaln�l.”

Forr�sok

• http://www.eaudrey.com/myth/catoblepas.htm