Tudta �n, hogy?
A cumaei Sibylla kultusza eg�sz R�m�ban ismert volt. Nem �llnak rendelkez�sre olyan forr�sok, mint a delphoi eset�ben. Ugyanis Varro, Vergiluis, Ovidius hat�sos, de t�bbnyire k�lt�i k�pzelet sz�lte �r�sai nem jelentenek hiteles forr�st tev�kenys�g�re, �let�re vonatkoz�an. Val�sz�n�leg az er�thrai Sibyll�val volt azonos, aki Cumaeben v�ndorolt. T�bb mell�kneve is volt, mint Amalthea, D�mo, vagy D�mophil�. J�slatait g�r�g nyelven adta tudt�ra az embereknek. Hogy ez a Sibylla jelent volna meg Tarquinius Seberbusn�l a j�sk�nyvekkel, abban m�r az �kori szerz�k sem voltak biztosak. T�ny, hogy a Sibylla-k�nyvek megv�s�rl�sa �s �rz�se, teh�t a j�slatoknak a r�mai �llam r�sz�r�l t�rt�nt elismer�se egy�ttal Apoll�n kultusz�t is meggy�kereztette R�m�ban.
A cumaei Sibylla mag�nszem�lyeknek sohasem j�vend�lt a sorsr�l, �t csak szen�tusi hat�rozatra k�rdezhett�k meg. Szigor� b�ntet�s �rte azokat, akik a j�slatokat �nhatalm�lag k�zz�tett�k. Az egyik ilyen vissza�l�skor az illet�t, mint az apagyilkost volt szok�s: b�rzs�kba varrt�k, �s a tengerbe dobt�k.
T�bb jelent�s elt�r�s figyelhet� meg a r�mai �s g�r�g Sibylla k�z�tt, p�ld�ul abban, hogy milyen c�lb�l k�rt�k a j�slatot. A szen�tus sokszor nem az�rt fordult a j�slatokhoz, hogy a j�vend� fel�l tudakoz�dj�k, hanem az�rt mit tegyenek, hogy az pozit�v kimenetel� legyen. A j�slatok teh�t sz�ks�gszer�en a szerencs�s v�get vet�tett�k el�re, aminek megval�s�t�sa m�r magukon az embereken m�lott. M�g egy l�nyeges k�l�nbs�g volt a r�mai �s m�s Sibylla-j�slatok k�z�tt: a versbe foglalt j�vend�l�sek vagy tan�csok form�j�t illet�en. A j�slatokat ugyanis �gynevezett akrosztichonokban fogalmazt�k meg, azaz olyan versekben, amelyekben a versszakok, vagy eg�sz versek kezd�bet�i �sszeolvasva mindig egy nevet vagy egy b�lcs mond�st adtak ki.